A boszniai háború 1992–1995 között a Bosznia-Hercegovinában élő bosnyákok, szerbek és horvátok között Jugoszlávia és Horvátország beavatkozásával folytatott polgárháború.
A balkáni háború legszörnyűbb szakasza, mintegy 97 000 ember életét kioltó konfliktus. Az áldozatok kevesebb mint felét kitevő civilek 83%-a muszlim, 10%-a szerb és 5%-a pedig horvát nemzetiségű volt. Pusztán vallási és etnikai hovatartozásuk miatt gyilkoltak meg több ezer embert. A háborúban résztvevő mindegyik náció hallatlan kegyetlenkedéseket követett el a másik kettő polgári lakossága ellen.
A háború kezdete
Az 1991 óta zajló horvátországi háborúval párhuzamosan robbant ki a konfliktus.A boszniai szerbek nem akartak elszakadni a Szlovénia, Horvátország és Macedónia kiválása után megmaradt Jugoszláviától, miközben a boszniai horvátok és a bosnyákok nem kértek a túlnyomóan szerb többségű állammaradékból. 1992 januárjában ezért a szerbek kikiáltották a Boszniai Szerb Köztársaságot, amely Jugoszlávia részének nyilvánította magát. 1992. február 29-én és március 1-jén egy referendumot tartottak Bosznia-Hercegovina függetlenségéről az egész köztársaságban. A választók 67%-a vett részt a szavazáson – főleg boszniai horvátok és bosnyákok, mert a szerbek bojkottálták –, és 98%-uk a függetlenségre szavazott. A helyzet pattanásig feszült volt.
Április 1-jén Bijeljina községben megtörtént az első összeütközés: rálőttek a nem szerb lakosságra. Két nappal később a Szerb Nemzeti Erő ellenőrzése alá került Banja Luka. Ezen a napon Mostar mellett felrobbantottak egy kamiont. Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina elnöke megszervezte a terrorista ellenes csoportot, hogy ismét stabilizálódjon az ország, azonban ez nem történt meg. Livnóban és Tuzlában elkezdték megszervezni a partizán-hagyományokra épülő „területi ellenállás”-t. Másnap Arkan kapitány szerb gárdája elfoglalta Bijeljinát. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a SDS e nap elaknásította Bosanski Brodot és a környéket. Április 15-én megalakult a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg is.
Május 2-án megkezdődött a háború. Május 31-én Vrhpolje-ban brutális emberöldöklés zajlott, amely folytatódott június 3-án Seljanaban, augusztus 14-én Korići-falnál, augusztus 23-án Szarajevó Halači utcájában, szeptember 28-án Boljakovi Potokban.
Bosnyák-horvát konfliktusok
Bosnyák-horvát konfliktus | |||||
Délszláv háború | |||||
Dátum | 1992 – 1994 | ||||
Helyszín | Hercegovina, Lašva-völgy | ||||
Eredmény | Washingtoni egyezmény | ||||
|
A bosnyák-horvát konfliktus a bosnyák hadsereg (Armije BiH) és a horvát gárda (HVO) között zajlott 1992 és 1994 között.
1993 januárjában a horvát erők bombázták a Lašva-völgyi Gornji Vakufot. Január 11-én kezdődtek a harcok, a horvátok követelték a város átengedését, hogy összeköthessék nyugat-boszniai és közép-boszniai területeiket. Ellenkező esetben a város lerombolásával fenyegetőztek. A bosnyákok nem hajlottak a megállapodásra, ezért a horvátok mészárlást indítottak a civil lakosság ellen Bistrica, Uzričje, Duša, Ždrimci és Hrasnica falvakban. A két hónapos vérengzések alatt a nehéztüzérség folyamatosan lőtte a várost. A támadásokban több száz bosnyák civil halt meg, az etnikai tisztogatás alatt 2000 bosnyák halt meg vagy tűnt el. 1993 első felében Hercegovinában is harcok dúltak, de 1993 júniusában a bosnyák erők visszafoglalták a Neretva völgyét. Eközben a horvátok kilenc hónapig ostromolták Mostart, május 9-én lerombolták a mostari öreghidat is. 1994 márciusában aláírták a Washingtoni egyezményt, melynek értelmében a bosnyákok és a horvátok megalapították a Föderációt. Innentől kezdve a bosnyákok és a horvátok közti harcok megszűntek.
Horvát-szerb konfliktusok
Horvát-szerb konfliktus | |||||
Délszláv háború | |||||
Dátum | 1992. április 1. – 1995. december 14. | ||||
Helyszín | Horvátország, Boszniai Krajina, Szávamellék, Hercegovina | ||||
Eredmény | Daytoni egyezmény | ||||
|
Szerb-bosnyák konfliktusok
Bosnyák-szerb konfliktus | |||||
Délszláv háború | |||||
Dátum | 1992. április 1. – 1995. december 14. | ||||
Helyszín | Boszniai Krajina, Hercegovina, Kelet-Bosznia, Szarajevó környéke | ||||
Eredmény | Daytoni egyezmény | ||||
|
Béketeremtés
Boszniában rendkívüli méreteket öltött a háború, de a nyugati világ akkor kezdett komolyabb figyelmet fordítani rá, amikor arab (jemeni) önkéntesek is feltűntek a harcokban, akik muszlim bosnyákok egyes csoportjaival alkották az ún. boszniai mudzsahedeket. Ezek között feltehetően terroristák is voltak, s ekkora már a Nyugat komoly figyelmet fordított a konfliktusra, nehogy a terrorizmus ezen a csatornán keresztül törjön Nyugatra.A horvátok oldalán is szélsőséges, Ausztriából és Németországból verődött neonáci önkéntesek harcoltak.
1993. augusztus 1–11 között zajlott a Mir Sada erőszakmentes nemzetközi békemenet a háború megállítására. Bár végül nem járt sikerrel, a kezdeményezés egyedülálló esemény volt a történelemben, mint a mindmáig legnagyobb tömeget megmozgató erőszakmentes akció egy másik országban dúló háború megfékezésére.
A háborút 1995-ben a daytoni békeszerződéssel zárták le. Ebben Slobodan Milošević, Alija Izetbegović és Franjo Tuđman, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, a bosnyák nép és Horvátország vezetői megegyeztek Bosznia-Hercegovina jelenlegi felosztásáról és szabad választások kiírásáról.
Az áldozatok
Összes áldozat 93 837 |
bosnyákok | 63 687 | 67,9% |
szerbek | 24 216 | 25,8% | |
horvátok | 5 057 | 5,4% | |
mások | 877 | 0,9% | |
Összes polgári áldozat 34 610 |
bosnyákok | 30 514 | 88,2% |
horvátok | 2 076 | 5,9% | |
szerbek | 1 973 | 5,7% | |
mások | 47 | 0,2% | |
Összes elesett katona 54 223 |
bosnyák | 30 173 | 55,6% |
szerb | 21 399 | 39,5% | |
horvát | 2 619 | 4,8% | |
mások | 32 | 0,1% | |
Meg nem állapított | 4 000 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése