Szlovéniai 10 napos háború

Tíznapos háborúnak nevezik a Szlovénia és Jugoszlávia közti 1991. június-júliusi konfliktust, amely az előbbi állam megalakulása következtében tört ki. A Nyugat közelségének köszönhetően ez a háború nem tartott olyan hosszú ideig, mint Horvátországban vagy Bosznia-Hercegovinában.

Szlovénia függetlensége 

1991 nyarán Szlovénia bejelentette kiválását a Jugoszláv Föderációból, miután az 1990. december 23-i népszavazás a függetlenség mellett döntött. Június 25-én a ljubljanai szlovén parlament előtt az egykori Szlovén Kommunisták Szövetségének vezetője, a muravidéki születésű, köztársasági elnökké megválasztott Milan Kučan jelenlétében levonták a jugoszláv zászlót, helyére a nemzeti címert tartalmazó szlovén zászlót vonták fel. Alig néhány órán belül Horvátország irányából jugoszláv páncélosok gördültek át a határon.

A függetlenség megvédése tíz nap háború során

Szlovéniának alig volt képzett katonasága, ám csakhamar megalakult a polgárokból szervezett Szlovén Népierő, amely gyenge fegyverzetével de eredményesen felvette a harcot a nagyrészt szerb nemzetiségű katonákból álló Jugoszláv Néphadsereggel.
Kučan Ausztriába utazott, és a brioni konferencián tárgyalni kezdett a szomszédos országokkal és a nagyhatalmakkal, hogy álljanak ki a szlovén ügy mellett. Remek diplomáciájának és a nyugati hatalmak azon félelmének köszönhetően, hogy a háború átterjedhet Közép-Európára, az osztrákok és az olaszok csapatokat állítottak fel a határon, készülve egy esetleges beavatkozásra. Magyarország is megerősítette határátkelőit.
A belgrádi diplomácia katonáit inkább délen Horvátország ellen irányította és néhány hónapon belül az összes Szlovéniában állomásozó jugoszláv egységet kivonták. Szlovénia így kimaradt a délszláv polgárháborúból, amely Bosznia-Hercegovinában követelte a legtöbb áldozatot.
A Vöröskereszt jelentése szerint 49 emberáldozata volt a harcnak, melyekben főnként a JNH regrutái haltak meg.